hajnalbanki@gmail.com +36 70 619 1768

12
jul

Anais Nin az extázisról

Anaïs Nin és Henry Miller a negyvenes években egy ideig abból élt, hogy pajzán történeteket írogattak egy férfinak, aki oldalanként fizette őket. A megrendelő, aki magát úgy nevezte, hogy A gyűjtő, mindig ismeretlen maradt, csak hogy fokozza a két nagy író ingerült kíváncsiságát, akik tehetségüket és tollukat kölcsönözték neki szeszélyei kielégítésére. A pornográf írások gyűjtőjét a stílus a legkevésbé sem érdekelte,és nemegyszer követelte tőlük, hogy „szakítsanak a költészettel”, és koncentráljanak a szexre, mert a többi nem érdekli. Anaïs Nin végül levelet írt neki, amiben mesteri módon fogalmazza meg az erotika lényegét:

“Kedves Gyűjtő!

Mi utáljuk magát. A nemiség minden hatását és mágiáját elveszíti, ha közönséges, rutinszerű, túlhajtott, ha gépies rögeszmévé fajul. Ha unalmas egyhangúsággá válik. Maga mindenki másnál jobban megtanított rá minket, hogy mekkora vétek, ha az ember nem visz a szexbe érzelmeket, vágyakat, gerjedelmet, bujaságot, képzelgést, szeszélyeket, személyes elfogultságokat, mély kapcsolódásokat, melyek megváltoztatják a színét, ízét, ritmusát, intenzitását.
Maga nem tudja, mekkora veszteség éri, amikor górcső alatt szemléli a nemi aktivitást, kizárva belőle minden aspektusát, ami a fűtőanyagát adja: az intellektuális, a képzelet szülte, a romantikus és az érzelmi szempontokat. Pedig ez adja a szex meglepő fordulatait, finom árnyaltságát, gerjedelmet szító elemeit. Maga korlátok közé szorítja érzelmi világát, amivel elhervasztja, kiéhezteti, kivérezteti.
Ha életét képes volna fűszerezni mindazzal az izgalommal és kalanddal, amit a szerelem pumpál az érzékiségbe, akkor a leghatalmasabb ember lehetne a földön. A szexuális potencia forrása a kíváncsiság, a szenvedély. Maga csak azt a pislákoló kis lángot látja, amely lassacskán egészen kihuny. Az egyhangúság végzetes módon hat a szexre. Érzelmek, találékonyság, ráhangoltság nélkül nem érheti meglepetés az ágyban. A szexet könnyekkel, nevetéssel, szavakkal, ígéretekkel, jelenetekkel, féltékenységgel, irigységgel, a félelem minden elemével, távoli utazásokkal, új arcokkal, regényekkel, történetekkel, álmokkal, képzelettel, zenével, tánccal, ópiummal, borral kell vegyíteni.
Tudja maga, mit veszít azzal a periszkóppal, ott a nemi szerve hegyén, amikor pedig egész háremét élvezhetné a legkülönösebb és újszerű csodáknak? Nincs két egyforma hajszál, de maga nem engedi nekünk, hogy a haj leírására szavakat vesztegessünk; vagy az illatokéra, mert ha mégis, maga rögtön óbégatni kezd: Hagyják már a költészetet! Nincs két ugyanolyan bőrszövet, mint ahogy a fény, a hőmérséklet vagy az árnyék sem lehet egyforma soha, ugyanaz a gesztus még egyszer nem ismétlődik meg, mert egy szerető, ha az igazi szerelem hajtja, a szerelmi tudományok sok évszázados tárházából meríthet. Ha tudná, mennyi színt rejtegetnek magukban az életkor változásai, az érettség és az ártatlanság, a perverzió és a művészet…!
Órák hosszat ültünk egymással szemben, és azon tanakodtunk, hogy miféle ember maga. Ám ha egyszer megtagadta saját érzékeitől a selymet, a fényt, a színt, az illatot, a hőt, akkor alighanem egy szikkadt kóró. A nemiség folyamága az érzékek számtalan kis ere fut, és táplálja őt.

Az eksztázist csakis a szex és a szív egyforma lüktetése teremtheti meg.””

Az idézet Isabel Allende: Aphrodité című könyvéből származik.