hajnalbanki@gmail.com +36 70 619 1768

15
máj

Érzékiségbe merülve

„Az én világom az önfeledt pucérság világa”

Lágyhúsú hófehér női aktokat bámulok önfeledten egy kávézóban. Mondjuk, nem is tudnék mást tenni, mivel a bár teljes falát pikáns témájú százéves fotók borítják. Kendőzetlen érdeklődésem láttán a velem szemben ülő jóképű férfi zavarba esik. Lelkem férfi részével – mint egy tapasztalt szerető a piruló szűzlányt – látom őt, és csendben gyönyörködöm. Megszoktam már ezt a zavart. Kevés férfi van felkészülve egy hozzám hasonlóan gátlástalan női személy intenzív jelenlétére.

Engem viszont ő nem zavar. A régi kópiák festményszerű meztelensége, a kézbe kívánkozó kerekded mellek és édes formák sokszínűsége jobban érdekel. Ez az én világom. Az önfeledt pucérság világa, ahol minden egyes nap az érintések és a határokat feszegető intimitás jegyében telik.

A pincérlány is zavarba esik. Az ő érzékisége is kendőzetlenségében tárul fel előttem, akár a képek modelljeié. A testemben érzem. Eltitkolhatnám előtte, de nem akarom. Volt idő, persze, amikor igyekeztem rejtegetni érzékeim csapodárságát. De már túlléptem ezen, így türelmesen kivárom, hogy megengedje magának a pillantásomat.

Egy kávényi idő múltán a férfinak távoznia kell. Előtte még bizonytalanul elkéri a számomat. Mindketten örülünk, mert ez a kis közjáték oldja köztünk azt a feszültséget, amit a hónapok óta tartó elővigyázatos elzárkózásom idézett elő. Hosszú öleléssel búcsúzunk, amelyben egyszerre élvezhetem bódítóan férfias testét, fűszeres illatát és gyengéd jelenlétét, mely távoztával írni serkent.

A figyelmem az engem körülvevő emberekre terelődik, akik egymást túlharsogva igyekeznek jól érezni magukat. Azzal a szemmel figyelem őket, mintha épp kezelésre érkeznének hozzám. A testem figyel. Érzem a rezdüléseiket, a vágyakozásuk és az érzékiségük erejét.

Az én testem is ebben az áramló érzékiségben talál önmagára. Bárkit is érintek meg, mintha önmagamat simogatnám. Csak rá kell néznem a gyöngysorával játszadozó, olykor rám pillantó középkorú nőre, vagy a másik sarokból lopva felém tekintgető 20 év körüli babaarcú srácra. Pontosan tudom, hogy milyen közelségre, s milyen érintésekre vágynak. Mi az, ami feloldaná éhségüket.

Ezzel a szemmel látom meg a kávézó legérzékibb nőalakját egy testes, fekete ruhába burkolózó lány személyében. A nő figyelmesen hallgatja az asztaltársaságához tartozó csinos fruskák fecsegését, de csak feszeng mellettük. Én pedig csendben csodálom titkolt érzéki erejét.

Ülök és gépelek, de aztán feltűnik, hogy az engem körülvevő asztaltársaságokban hirtelen mindenhol a szex lett a téma. A férfiak asztalánál a pornóoldalakat harsogják, a lányos asztalnál az exek szégyenteljes teljesítményén évődnek. Elszomorít ez a lecsupaszított valóság. Úgy érzem, ideje menni.
Kilépek a balzsamos tavaszi illatokba, testemet gyengéd szeretőként simogatja az éjszaka…