hajnalbanki@gmail.com +36 70 619 1768

09
ápr

Schrödinger macskája és asszonyai

Caption reads: "Erwin Schrodinger devised his wave equation by extending De Broglie's that waves are associated with particles to the electrons moving around the nucleus. This photograph was made in 1929, four years after he had published his second equation." Erwin Rudolf Josef Alexander Schrodinger (August 12, 1887 - January 4, 1961) was an Austrian physicist and theoretical biologist who was one of the fathers of quantum mechanics, and is famed for a number of important contributions to physics, especially the Schrodinger equation, for which he received the Nobel Prize in Physics in 1933. In 1935, after extensive correspondence with personal friend Albert Einstein, he proposed the Schrodinger's cat thought experiment. The philosophical issues raised by Schrodinger's cat are still debated today and remains his most enduring legacy in popular science, while Schrodinger's equation is his most enduring legacy at a more technical level. He died in 1961 of tuberculosis at the age of 73. The huge crater Schrodinger, on the far side of the Moon is named after him. The Erwin Schrodinger International Institute for Mathematical Physics was established in Vienna in 1993.Egyszerre két nővel is élt együtt a 20. század egyik legnagyobb fizikusa, Erwin Schrödinger

Ötvenhat éve, 1961. január 4-én halt meg Bécsben Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus, az atomelmélet újrafogalmazója, a kvantummechanika egyik atyja, a hullámmechanika megteremtője, az anyaghullámok terjedését leíró egyenlet kidolgozója, a kvantumbiológia egyik megalapozója.

1887. augusztus 12-én született Bécsben, anyja a bécsi műegyetem kémiaprofesszorának lánya, apja kisiparos és botanikus volt. Klasszikus és modern nyelveket tanult, a bécsi egyetemen Friedrich Hasenöhrl és Franz Exner fizikusok tanítványa volt. 1914-ben magántanár lett, és az első világháborúban négy évig hivatásos tisztként szolgált.

02-04-14-2401920-ban Max Wien fizikus tanársegédje lett Jénában, majd Stuttgartban és Breslauban (ma: Wroclaw) tanított. 1926-ban a zürichi egyetemre ment, itt jelent meg az Annalen der Physikben A kvantálás mint sajátérték-probléma című tanulmánya a hullámmechanikáról. A Schrödinger-egyenlet egy állapotegyenlet, amelynek időfüggetlen és időfüggő formája is létezik. A részecskék viselkedését leíró egyenlet segítségével meghatározható egy részecske mozgása (viselkedése), ha ismerjük környezetében a potenciális energiákat. Felismerései forradalmat idéztek elő a 20. századi fizikában és kémiában.

További tanulmányaiban többek között megmagyarázta a harmonikus kvantumoszcillátort, a merev rotort, a kétatomos molekulát, és új levezetést adott a Schrödinger-egyenletre, bemutatta az időben változó rendszerek, így a szórás kezelését. Elméleti tevékenységét a fizikus-társadalom nagy elismeréssel fogadta.

1927-ben a berlini egyetemen Max Planck munkatársa, majd utóda lett. A nemzetiszocialisták zsidóüldözését nem tudta elfogadni, hatalomra jutásuk után elhagyta Németországot. Oxfordban kutatott, amikor “az atomelmélet új, hatékony formáinak felfedezéséért” 1933-ban Paul Dirac brit fizikussal közösen megkapták a Nobel-díjat. Oxfordi idejét nem töltötte ki, mert szokatlan életvitelét – két nővel élt együtt – kifogásolták. Hosszabb-rövidebb kitérők után, 1936-ban a grazi egyetemre ment.

1938-ban, miután Hitler elfoglalta Ausztriát, gondjai támadtak berlini távozása és közismert náciellenessége miatt. Bár visszavonta korábbi véleményét (ezért később személyesen kért elnézést Einsteintől), politikai megbízhatatlanság címén mégis elbocsátották, s megtiltották neki, hogy elhagyja az országot. Feleségével Olaszországba szökött, majd vendégtanár lett Oxfordban és a genti egyetemen.

1940-től tizenhét évig a dublini Elméleti Fizikai Intézet igazgatója volt, az ír állampolgárságot is megkapta. Számos további cikket írt, amelyekben az egyesített térelméletet próbálta megközelíteni. 1944-ben jelent meg a Mi az élet? című tanulmánykötete, amely a negentrópia (a rendezettség mértéke) kérdéseit és az élő szervezetek genetikai kódját hordozó összetett molekula fogalomkörét tárgyalta. Azt fejtegette, hogy az élet a biológiai információ tárolásának és továbbadásának folyamataként is felfogható. A mérhetetlen adathalmaznak valamiféle “örökletes titkosírással”, sűrített formában kell jelen lennie a kromoszómák szerkezetében. James Watson és Francis Crick, a DNS feltárói emlékirataikban leírják, mekkora hatással voltak rájuk Schrödinger gondolatai.

Néhány nő Erwin hódításai közül

1955-ös nyugdíjba vonulásáig Dublinban maradt, bár botrányos ügyei voltak diákokkal, és két ír nőtől is gyermeke született. 1956-ban visszatért Bécsbe, az egyetem professzora lett. Ekkor már elfordult a kvantummechanika fő elvétől, a hullám-részecske kettősségtől, és a hullámtermészet egyedüli voltát hirdetve sok vitát keltett. Kétségtelen, hogy ő az atomelmélet újrafogalmazója, a hullámmechanika megteremtője, az anyaghullámok terjedését leíró egyenlet kidolgozója, a kvantumbiológia egyik megalapozója. Foglalkozott termodinamikával, a fémek fajhőjével, az atomi spektrumokkal, a színek fiziológiájával, s megjelent egy angol-német nyelvű verseit, fordításait tartalmazó kötete is. 1961. január 4-én halt meg Bécsben, a Hold túlsó oldalán krátert nevezték el róla.

Forrás: mult-kor.hu

Leave a Reply