hajnalbanki@gmail.com +36 70 619 1768

09
ápr

Többszörös orgazmus (programajánló)

A Budapesti Anarchista Színház úgy gondolja, hogy elég színdarab készült már az etikátlan monogám kapcsolatokról, a Többszörös Orgazmus című produkciójával tehát az etikus nem-monogám kapcsolatok lehetőségeit járja körül. A “poliamória” vagyis sokszívűség olyan szexuális szubkultúra, ahol a szerelemnek nem előfeltétele a kizárólagosság, sem szexuális sem érzelmi értelemben. A darab Dossie Easton és Janet Hardy “The Ethical Slut” című kultkönyvén alapul (magyarul Szexbolondok Illemtana címen jelent meg, ) és olyan értékeket állít középpontba, melyek deficitje nem csupán a nemi életünk minőségét ronthatja: becsületesség, önismeret, intimitás, szabadság. Ilyenformán bátran ajánlhatjuk megrögzött monogámoknak is!

Jegyrendeléshez KATTINTS IDE.

INTERJÚ

2013. február 14-én mutatja be a Budapesti Anarchista Színház és a TÁP Színház a Többszörös Orgazmus című darabot. Ifj. Sebő Ferenccel Sándor Erzsi beszélgetett.

Jól meggondoltátok? Bejössz mezítláb a színpadra, egy szál gatyában és lefagyok a puszta látványtól. Miközben erotikáról, szexről beszéltek.

Pontosabban a figura egyik lábán van zokni, a másik zokni a kezén van. Örömszerzés céljából. Mivel a jelenet arról szól, hogy a szülők belemásznak a gyerekeik intim terébe, és jogot formálnak rá, hogy felügyeljék őket minden pillanatukban.

Ezt képes voltam megérteni. Az előadás egy zenekari számmal kezdődik, és nagyon kevés a ruha rajtatok.

Küzdünk a hideggel, mert itt a MÜSZI-ben nagyon jó, de nem mondanám, hogy színháziak a körülmények. Zaj van, kutya ugat, néha nincsen fűtés. Jó, nincs túl sok ruha rajtunk, de aztán az előadás izgalmában csak kimelegszünk.

Anarchista színház vagytok.  Ez jelent is valamit?

Mondjuk hierarchia ellenességet mindenképpen. Ez egy paradoxon, mert anarchista színház nincs.

Némiképp ellentmond a színházi munkának, az általunk ismert színház még csak nem is demokratikus.

Ez igaz. Ez azért van, mert a színház lemásolja a tekintélyelvű társadalmat, amelyben létrejön. Mi mást szeretnénk. Eleinte nagy szabadságot adok a munkatársaknak, ebből jó nagy káosz lesz, végül – az utolsó egy hétben – pedig jön a rendezői diktatúra. Ezt a társaság rövid időkre tolerálja. Anarchistának lenni egyébként politikai elköteleződés is.

A színdarabválasztás akkor egyben hitvallás is?

Mindenképpen. Ez a darab a nem-monogámiáról szól, Ez egy anarchista taktika-recept, hiszen az emberek java, a „tömeg” a monogámiában hisz.

Hisz?

Történelmileg és társadalmilag beszabályozva hinni próbál. Amit mi anarchiának hívunk, az a számunkra uralom nélküliséget jelent. Nem birtokoljuk egymást, nem vagyunk alá-fölé rendeltjei egymásnak. Eleve egy olyan színházi modellel kísérletezünk, amelyben nagy az egyén szabadsága és részvételi lehetősége.

ifj Sebő Ferenc, Balogh Orsolya, Kertész Endre és Komán Boglárka (Fotó: Horváth Győző)

ifj Sebő Ferenc, Balogh Orsolya, Kertész Endre és Komán Boglárka (Fotó: Horváth Győző)

Ez akkor életformája is a társulatnak?

A társulat tagjai kisebb-nagyobb mértékben egyetértenek ebben, igen. Közösek a javak, megosztunk mindent a többiekkel. Énekelünk egymásnak, és néha megosztjuk egymással, amink van: a darab arról szól, hogy akár a feleségemet vagy a férjemet is.

Az etikátlan monogám konfliktusok helyett, az etikus poligám?

Nem a poligám, az mást jelent. A poligám egynél többet birtoklást jelent. A poliamória pedig azt jelenti: egynél többet szeretni. Inkább etikus nem-monogámnak mondanám. Ezt a darabot John Sable írta és a Szexbolondok illemtana című könyv az alapja, ami egy hagyományos kapcsolatkalauz egyáltalán nem hagyományosnak mondható kapcsolatokhoz.

Az elköteleződés nélküli szex nem nagyon mai találmány, bár határozottan nagyobb publicitást kap, mint valaha.

Mi nem is erről akarunk beszélni. Mi a polyamoriáról beszélünk, a nemmonogámiáról. Ezt mi becsületes nem monogámiának tartjuk. Mert úgy tartjuk, ez lehet becsületes is.

Hogyan becsületes?

Úgy, hogy őszinte. Mindenki ismeri az összes szereplőt és mindenki partner. Ez a szöges ellentéte annak, amit egyébként hagyományos párkapcsolatban megélni szokás. Itt senki nem hazudik senkinek.

Az erre való törekvés, mintha az én fiatalabb éveimben is koncepció lett volna. Aztán a társadalmi elvárások és a kulturális gátlások lassan megoldották ezt a problémát. Vagy a szőnyeg alá söpörték. Vagy megöregedtünk.

Te az elköteleződés nélküli szexről beszélsz, de a polyamoria nem erről szól. Hanem egynél több, párhuzamosan működő szerelmi viszony fönntartásáról.  Éppen az elköteleződéről szól, még akkor is, ha egy egyéjszakás kaland is beletartozhat. Éppen ettől vagy becsületes.

Próbálom megérteni. Egykori kommunák?

A polyamoria kezdetleges formái lehetek a kommunák. A mi etikánk bizonyos szempontból szigorúbb, mint a monogám kapcsolatokban élőké, mert egy ilyen sok szerepős, érzelmileg egymásnak kiszolgáltatott intim hálózat valóban nagyon ingatag, és csak a becsületesség foghatja össze. Ha nem vagy etikus összeomlik az egész.

A szexről szóló színdarab nem nélkülözi a bemutatást sem. Nyilván szembenéztél azzal a színházi közhellyel, hogy a színpadi szex látványa sokszor lesújtó. Mert vagy kamu, vagy durva peepshow.

Unod?

Néha.
A darab könnyedén fogalmaz, mi próbáltunk nem ránehezülni. Csak jelezni akartunk és inkább humorral fogalmazni. Remélem a következő előadáson működni fog a fűtés, és akkor ígérhetem: forróbb lesz a hangulat.  A jeleneteknek egyáltalán nem szexinek kell lenniük… na majd átgondolom még egyszer.

A Facebook meghívó legprovokatívabb mondatai nem a szexre vonatkoztak, hanem az ingyen jegyek ellen fogalmazódtak meg. Nem vagy barátságos.

De. Nagyon barátságos vagyok. Akármilyen haverja lehetek a pultosnak, ha bemegyek a kocsmába, fizetnem kell. Nincs ingyen sör. A színház miért lenne ingyen?  Az a pénz, amit a jegybevételből szétosztunk arra elég, hogy kifizessük a kocsmaszámlát. Minimális pénzt fizetünk, és nem forgatunk vissza semmit a produkcióba.

Az önmagát anarchistának nevező színház nem kérhet állami támogatást?

Szó nem lehet róla. A nézőktől kérünk belépőjegyet.

Akkor is, ha egyre kevesebb a pénze van annak a rétegnek, amelyik még színházra költ?

Miközben előadás után a kocsmában a mi belépőjegyünknek a többszörösét költi el. Álszent dolog ez nagyon.

(forrás: kultpart.hu)

Leave a Reply